Jaj…
2010 február 10. | Szerző: Hanga
Mostanában az iskolában kitört a büféláz. Mivel nem lehetett másképp szabályozni, egyszerűen nem adtam pénzt a gyereknek… De hát azért egy pár forintja mindig volt innét-onnét, ha máshonnét nem, hát a bevásárló kocsiból kapott húsz forintosok.
Kitalálta a leleményes gyerek, hogy márpedig vásárolni azt kell… úgyhogy nincs más hátra, ha az embernek nincs elég pénze, beéri például tíz forintos kávétejszínnel is. Vonultak felfelé a napköziben, mire négy “jómadár” lemaradt, két fiú (a fiam és barátja) vettek egy-egy kávétejszínt. De kiderült a turpisság, így számonkérés lett a vége.
Tanító néni: Mit vettetek?
D.: Kávétejszínt. (Tn. azt érti, hogy kávét és tejszínt – na ja, mert a büfés meg hülye, és hétéveseknek ad kávét… megáll az ész és helyben toporog)
Tn: ???? S hova tettétek a kávét?
Marc: (szerintem eszébe se jut valóban a kv, ő még mindig tejszínre gondol) Kidobtam.
Erre a Tn elrohan a büféshez megkérdezni, aki persze néz rá nagy kerek szemekkel, hogy nem is vettek kávét.
Akkor elkezdett azon tombolni, ki mondta a kávét… D. mondta, hogy ő, mert a tejszínt azzal szokás inni. Akkor jött, hogy D. hazudik…
Ez egy vicc esküszöm…
Folyton eszelős dolgok kerekednek a napköziben, mert nem képes venni, hogy az elsősök még nem tudnak napi 8 órában vigyázzban ülni :(((. Persze beszélgetnek evés közben. Oké, értem én, hogy az nem ugyanaz, ha itthon a család beszélget, mintha egyszerre harminc-ötven gyerek dumál.
De nem tudom, mit hoz ki a gyerekekből, mert szülői előtt is olyan sztorit mesélt, hogy fülemen vettem a levegőt és égtem, mint a rongy.
Állítólag Marc már megint – mint minden héten háromszor – fent hagyta a teremben a judocuccát, mikor tanulás után lementek. Erre közölte Tn. hogy márpedig akkor ma nem lesz edző felszerelése…
Erre az én kicsi fiam (megáll az ész) mint egy rossz amerikai filmen, odament a haverokhoz, szájában cerka, mint “szivar” és közölte:
– Ez a ….. (anyuka, ne haragudjon, nem ismétlem meg a jelzőt) nem engedi, hogy felmenjek a cuccomért. Nem tudom, mit képzel magáról.
Csak állok és bambán nézek… Na de ilyet az osztályfőnöknek sose merne elereszteni… Nekem sem…
Beni dumák
2010 február 9. | Szerző: Hanga
Benjámin: Anyaaaaaaaaaaaaaa, a Marcipán színdarabokkal dobál!
Totál idiótán nézek rá… visszakérdezek még háromszor, közben elmélkedem, mit érthetett félre és hogyan…
Á: Szívem, a gyerek pösze… síndarabokkal. Láttál Te már színdarabokat repkedni???
– Nem, de éppen próbáltam vizualizálni :-)))
Hülye bölcsész anyuka… 😀
Ma hazafelé jövet az oviból látom, hogy teljesen ki van akadva.
Kérdem, mi baja.
– Anya, nem hallod, milyen ocsmányul énekelnek a rádióban?
– ???
– Kapcsolj már el, azt énekelte, hogy buzi…
Angol volt a szöveg… 😀
Tél, tél, tél…
2010 február 7. | Szerző: Hanga
Tegnap dél óta kb. 15-20 centi hó esett, ami egyrészt gyönyörű, másrészt viszont gőzöm nincs, hogyan fogunk kimenni az utcából, mert nyilván nem itt a mellékutcában kezdik a hóeltakarítást… Hozzáteszem, múlt héten láttam, ahogy bejött a lebetonozott rész végéig, a kerítésem sarkáig a hókotró, majd nagy elánnal meg is fordult… mi meg csináljunk, amit akarunk.
Tegnap voltunk Marcipán farsangján. Eszméletlen édesek voltak. 🙂 Két csoportos jelmezt is csinált az osztály, először a fiúk aranycsapatként léptek fel, a közismert “Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagycsapat…” kezdetű Illés nótát énekelték, a lánykák meg csápoltak nekik :))). Utána az egész osztály + jelenlévő szülők öltöztek be gyertyának és énekelték a “Ha elmúlik karácsony…”-t a Neotontól. Aranyosak voltak. Megúsztam. Másik két anyukával együtt. Mi a zsűriben voltunk, így csak a “lángfejdíszes” apukákon mulatás volt a feladatunk a produkció kapcsán :D.
Legnagyobb élményem az volt, ahogy megjelent a farsangon a “korrupció“. Az egyik kis “teknős” odaért a zsűrihez, és átadott egy falevelet, amire rá volt írva: “Szeretnék nyerni” :))))
Árpi tegnap este ért haza, hozta menetközben Orsit is, most éppen azon törjük a fejünket, hogy lehet kijutni az utcából…
“Szép új világ”, avagy “szex” a hétévesek között
2010 február 3. | Szerző: Hanga
Tegnap szülői értekezleten jártam. Amit tudni érdemes a sulinkról, hogy a város legjobb általános iskolája, válogatott tagozatos osztály.
Természetesen több téma is felmerült mint közösen megbeszélendő, a szokásos mikor lesznek az iskolai szünetek és hova megyünk kirándulni mellett… A tanító néni felvetette, hogy legyünk kedvesek odafigyelni rá, mit néznek a gyerekek a televízióban, minthogy több olyan gyerek is van, akinek a szobájában külön tévé van, illetve vannak újságok, amik nem a gyerekek kezébe valók… Engem e két dolog közül egyik sem érint, mert csak a nappaliban nézhetnek tévét, és csak nem durva rajzfilmeket, vagy természetfilmeket, melyeket, ha nem is ülök ott éppen velük, akkor is mindenképp kontrollálok, mivel pici a ház (tessék, micsoda előnyei vannak ennek :-))). “Olyan” újságokat nem veszünk, és nem tárolunk itthon (hozzáteszem halkan, nem vagyok prűd, de nem igazán értem, miért is szükségesek, azonban valószínűleg azért sem lehetek szakértője a témának, mivel ezekkel a termékekkel nem is az anyukákat célozzák meg, mint potenciális vásárlókat :-))).
Minden esetre úgy gondoltam, akkor is beszélnem kell a gyerkőccel erről, mivel a tanító néni kihangsúlyozta, hogy ugyan előzőleg csak egy kisfiú volt, aki ezen “témázgatott”, s akkor annak az édesanyjával beszélt is, de most már teljesen felkapottá vált, és ma egy levelet kapott el az órán (!!! basszus, elsőben?!), amiben egyik kisfiú feltette a kérdést egy másiknak, hogy “Szexeltél már?”.
Megdöbbentő, de persze nem gondoltam semmi borzalomra, hiszen akarva-akaratlanul nap, mint nap szembesülnek a gyerekek a szexualitással, már a szappant is bombázók kerek idomainak mutogatásával próbálják ránk tukmálni a reklámokban, s egyáltalán meglepő, ha egy terméket, vagy szolgáltatást nem a szexuális vonzerő növelésének hatékony módjaként tálalnak… Azt hittem, hogy gyerekes érdeklődésről van szó, nyilván pusmognak róla, mert ez olyan izgis, tabu téma.
Direkt viccesen vetettem fel, hogy a gyerek tudjon az őt érdeklő kérdésekre korának megfelelő válaszokat kapni… Megkérdeztem, hogy ki szokott az osztályban szexről beszélni, s esetleg van-e ezzel kapcsolatban olyan, amit szívesen megkérdezte, amit nem ért, hátha én is tudok válaszolni rá :-). Mire megkérdezte, mi a homoszexuális. Mondtam, hogy ez nem igazán természetes dolog, de van olyan, hogy egy fiú egy másik fiúba, vagy egy lány egy másik lányba szerelmes, nem pedig egy ellenkező neműbe, ez a homoszexualitás. Nem akartam nagyon dimenzionálni, hogy ez nem normális, mert nem akartam előítéleteket ültetni a gyerekbe…
Majd leültünk vacsizni, és megkérdeztem közben, hogy miket szokott még mondani a megnevezett B. nevű kisfiú a szexről. Tarkómra csúszott a szemöldököm a nem várt válasz hallatán: “azt, hogy baszni jó”. Upsz. Erre nem készültem fel! Megkérdeztem, hogy mégis hol hall ilyeneket, és mit láthat ez a kisfiú, hogy így beszél.
Erre kisfiam csillogó szemekkel mesélte, hogy B. a bátyjával (aki 9 éves!!!!) a neten megnézte a Hókefélke és a hét törpét. Úristen! Beúszott az emlék, hogy ez egy pornórajzfilm, amit annak idején, gimis koromban a fiúk nézegettek, és meséltek róla. De persze fogalmam sem volt, mi is ez, s mivel akkoriban még nem voltak (vagy én nem tudtam róla????) igazán durva pornók, azt hittem, hogy a mai pornóhoz képest inkább csak valami pajzánnak mondható film ez. Teljesen kiakadtam, s miután lefektettem a gyerekeket, megkerestem az egyik anyukát skype-on, hogy elmeséljem, milyen rémtörténetet hallottam. Közben párhuzamosan három kamasz gyermekes A. barátnőmmel is tárgyaltam, aki felhívta a figyelmem rá, hogy youtube-on hozzáférhető a film. Megnéztem. :(((( Nem vagyok sem álszent, sem prűd, sem mimóza, de komolyan mondom, sírva fakadtam, amikor néztem, hogy egy kicsi fiú, aki semmit nem tud még a szerelemről, a szeretkezésről, egy ilyen undorító dologgal szembesül hétévesen. A filmben a törpék egymással, Hófehérkével, állatok egymással, orális szex, és a létező legbrutálisabb szövegek hozzá, “hardpornó!!!! A törpék valami minősíthetetlenül trágár dalt énekelnek, amiben visszatér a gyermekem által emlegetett “baszni jó”. Elképedtem, hogy hogyan lehetséges, hogy anyuka nem felügyeli, mit nézegetnek az interneten a gyerekei, s hozzáteszem, hogy az is meglepett, hogy ez youtube-on hozzáférhető – rémálmomban sem jutott eszembe, hogy az általam is gyakran látogatott oldalra minden cenzúra nélkül ilyen videó is felkerülhet.
Szegény tanító néninek megírtam, miről mesélt a gyerek, és azt is, hogy mellette állunk, hogy valami közös megoldást találjunk, hogyan lehetne “felvilágosítani” a gyerekeket, és a lehető legkisebbre csökkenteni a káros hatását. Nyilvánvaló, hogy szegény B. nem tehet róla, hogy a szülei nem korlátozzák, és ezt megnézte, ráadásul “jóvátehetetlen” és kitörölhetetlen “élmény”, ami számára bizonyára rettentő ijesztő, és gusztustalan is. Erről mesélve azonban a többi gyerek előtt érdekes, központi figurává válhat, így biztos, hogy már mindenki értesült róla, mit látott. :((( Nem tudom, mit lehet tenni!!!
Elsőre felmerül a gyermekét védelmezni akaró emberben, hogy mivel ez egy válogatott osztály, ahova felvételizni kell, el kéne távolítani az osztályból… na de ugyanekkor azonnal az anya szemével látom ezt a szegény kisfiút, akit nem lehet kitenni egy ilyen kiközösítésnek, és egy, akár az egész életére kiható retorziót alkalmazni vele szemben a szülői felügyelet hiánya miatt, amiről ő nem tehet, s aminek ő is szenvedő alanya :((((.
Már megint csak morgás…
2010 január 28. | Szerző: Hanga
Kifizettem egy zsák pénzt, cserébe megvizsgált, belém vágott egy szteroid injekciót, ontottam vérem az allergológiai vizsgálat érdekében vödörszám, és kaptam egy zsák receptet (naná, csillagászati összegekbe került a gyógyszer is), továbbá útravalóként egy hosszú listát arról, mit nem ehetek és ihatok, valamint egy ígéretet, hogy értesítenek róla, ha kb. 3 hét múlva meglesznek a leletek...
A diétám kicsit “átírtam” 3 nap múlva, mikor rommá törtem az autómat, mert megvonták tőlem a kávét + a calcium és az antihisztamin, valamint a fülgyulladásomra szedett bogyó együttesen folyamatosan alfában tartott, egy hüllőre emlékeztettem leginkább, s a nap bármely szakában, bármely testhelyzetben képes lettem volna aludni… elhagytam a kávémentes életet, mert úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, akkor már inkább az ekcéma. No, de 6 hét elteltével sem történt az ég kerek világon semmi… még csak egy olyan sms-t sem kaptam (20 Ft-os sms vs. 15 ezres magánorvosi “számla” – amit persze nem kértem, mondván nem tudok vele mit kezdeni), hogy sorry, de még nincsenek meg a leletek, remélem, jobban van, vagy valami hasonló, hogy érezzem, van valami különbség az SZTK és a maszek között… Hát nem. Akkor felhívtam az asszisztensnőt, hogy mégis mi van… Ja, hogy még csak két lelet érkezett meg a háromból – elnézést persze nem kért, csak közölte, éppen keresni akart… – és azért az a harmadik az inkább 6-7 hét szokott lenni, de persze majd tájékoztatnak… Néhanap eszembe jutott, hogy akár elmehetnének a búsba is, mert még mindig nem hívtak, de mindig passzoltam “az én felhívom és el is küldöm oda őket” jellegű gondolataimat, mert ez annyira rühellem.
Ma kaptam egy sms-t, először nem is értettem kitől és miért… “Leletei elkészültek, kontroll előzetes telefonos egyeztetés után”. Aláírás nincs… udvariaskodás sem… (biztos ez a pozitív gondolkodás jele, bíznak benne, hogy az elmúlt negyedévben nem jártam más orvosnál :))) Nem akartam visszaírni, hogy én meg közben köszönöm, de közben meggyógyítottam magam… ugyanis autodidakta módon tanulmányozom közel 10 éve a homeopátiát, és arra a merészségre vetemedtem, hogy nagy dózisú, alkati szernek minősülő készítménnyel kezeltem magam, lesz ami lesz alapon, és “nyertem”. Persze, kíváncsi vagyok azért a leletekre.
Gyanítom, nagy gáz nem lehet, mert a diétát pár hét után úgy ahogy van, felfüggesztettem, mert erre csak végszükség esetén vagyok kapható. Még nem tudom, miként tudnám kifejezésre juttatni a pocsék ellátás miatti dühömet úgy, hogy felfogja, hogy nem én vagyok a bunkó… mondjuk szeretném, ha a kontrollról pl. egy meleg kézfogással távozhatnék, s nem egy zsák pénz kifizetése után… Nem is tudom, hogy az beletartozik-e egyébként a szolgáltatásba, vagy külön fizetős…
Arra jutottam, hogy akármerről szemlélem az egészségügyet, valami itt rohadtul nem stimmel, és nagyban függ az egész az ellátó orvostól…
Voltam az elmúlt időszakban jó néhányszor fülésznél, aki a sokadik több órás ücsörgés után megszánt, és emberségesen felajánlotta, hátulról támadjak a “művészbejárón”, és ne üljek ott órákig egy 3 perces gézcsere miatt, majd beiktat két beteg közé. Természetesen semmit sem fogadott el, sőt nagyon kedves, és barátságos volt. Az új háziorvosnál is jártam, mikor influenzás lettem, nála telefonos bejelentkezés van egyébként. Kontrollra már az általa megadott időpontban mentem, és tényleg kb. 5 perc eltéréssel be is szólított, pedig tele volt a várója. Úgy látszik nem csak a summa cum laude diploma számít (a bőrgyógyász-allergológus magánorvos így hirdeti magát), hanem az intelligencia… Azért ha megyek, tutira megnézem a papírt, mikor adták ki azokat a leleteket!!!
Felengedés
2010 január 27. | Szerző: Hanga
Mire 17 fokra esett a hő, a humorérzékem meg már mínuszba fordult, addigra végre megérkezett a felmentő sereg (egyszemélyes sereg :))). Mintegy fél óra alatt működőképessé vált a rendszer, s a kazán megkezdte ádáz küzdelmét a kinti zord hideggel. Azóta megállás nélkül megy. Mester telefonált reggel, hogy minden rendben van-e, de a rendszer olyan, hogy a drámák mindig akkor következnek be, ha leáll a kazán és lehűl a víz. Mondtam, hogy nem tudom igazából, mivel most tökéletesen üzemel, de -11 fokban nem merem elkövetni azt a hibát, hogy lekapcsolom és megvárom, míg lehűl, mert mire ide tud érni, megfagyunk, ez kihagynám :-). Szóval a remény hal meg utoljára… kicsit félve várom, mi lesz, ha egyszer eléri az áhított hőfokot és leáll…
Egyébként úgy átfagytam egy nap alatt, hogy nem bírok azóta sem kiengedni, folyton fázom. Alapvetően sem vagyok egy jegesmedve alkat, de ez már brrrrr. Na jó, az elmúlt napokban az alvást sem vittem túlzásba, de ez akkor sem a normális “üzemállapotom“.
“Most tél van és csend és hó és halál”
2010 január 26. | Szerző: Hanga
Basszus, mondhatnám “bővebben is”, mondjuk basszus, basszus. 🙂 Ennyi teát még életemben nem ittam! Már ott járok, hogy rum is kéne bele… 🙂 De hogy festenék az oviban, suliban, mikor megyek a kölkökért? Elképzelem az arcokat :D.
Tegnapelőtt kezdtük a mizériát, beszabályozta a szerelő – akit perpill a családja sem vár otthon jobban, mint én 🙂 – a kazánt. Ekkortól meg kellett volna szűnnie a folyamatos víztöltögetésnek. De nem, tegnap elnyíródott benne egy tömítés. Kijött, kicserélte.
Kis vicces közjáték: nem akart pénzt elfogadni. Én kimentem azért az előszobába a táskámért, hátha mégis sikerül meggyőznöm, hogy ez nem garanciális szerelés volt (kapcsolatápolás, minden pénzt megér :))). De nem fogadta el. Kikísértem, majd mikor visszaértem a házba, Marc’ fiam elém állt, hogy “mama, tartozol egy huszassal”. Néztem rá, hogy miről beszél. “Mondta Neked a bácsi, hogy pont húsz forintba került a tömítés, én meg nekiadtam a huszasomat” :-)))
Na, ma ez a húszforintos tömítés – nem érte meg az árát :))) – jól elszállt. Öröm az ürömben, hogy nem éjjel… viszont most nem tudok vizet tölteni a rendszerbe, mert orrán-száján folyik… és itt ülök a 18 fokban kabátban, várom az embert, hogy hozzon – egy másik huszasért 😀 – tömítést, meg egy kétállású víz feltöltő csapot, mert az is elfáradt közben. Szerelő már tutira hideglelést kap, ha meglátja a kijelzőjén a számomat :)))). Gondolkodik a pályamódosításon :).
Még jó, hogy Marc ma estig edz. Ha kész lesz a javítás – merem remélni, hogy sikerül megoldania, akkor elmegyek a kicsikéért az oviba, és a program: tengés-lengés egy jó meleg boltban, amíg itthon a fűtés kiolvasztja a kéglit 😀. Ha nem sikerül a problémát megoldani, nem is tudom, mi lesz a megfejtés. Ilyenek jutottak eszembe hirtelen (kezd lefagyni az agyam :))), hogy mondjuk sátorverés a nappali közepén, mert azt be tudjuk fűteni a hajszárítóval :D. Imára embertársaim, mert itt már csak az segíthet! :))) (Még hűl egy fokot, aztán már nem biztos, hogy ennyire humorosan tudom majd venni…)
Remélem, nem ez volt az utolsó blogbejegyzésem 😀
Kedvenc szolgáltatók – listabővítés :-)
2010 január 26. | Szerző: Hanga
Szemétszállítás hetente egyszer… de, olyan kiszámíthatatlanul, hogy az már-már művészi szervezést igényel. (Valszeg komoly menedzser szervezi az útvonalat, valami levitézlett BKV-s :-))) Nem értem, miért nem lehet x méretű városban, sztenderd mennyiségű hulladékgyűjtőt mindig azonos útvonalon szedegetni… Lehet, hogy unatkoznának a kukások? :-))) Van, hogy este viszik el, nyáron akár 8-9 körül is (nem értem, meddig tart a munkaidejük…), de ha egyszer véletlen eltévesztem a napot, és nem teszem ki hajnalban, akkor vége, tuti, hogy míg iskolába, óvodába viszem a népem, azalatt pont letudják a környéken a szállítást. De hogy? A felét kiöntik a ház elé, mert dupla méretű kuka, hidraulika viszont almás, kézi erővel próbálják szerencsétlenek beleönteni az autóba. Ami itt megy, az egy vicc, csak valahogy a rakodók nem a röhögéstől szakadnak meg…
Viszont a polgármester úr pénzünket nem kímélve, saját hírlevélben (külön fejléces papír, fejléces boríték, házanként bedobálva) tájékoztatott minket a frappáns megoldásról (na ja, biztos azért, mert az önkormányzati újság lapzártája után jutott eszébe az info megosztása :))), minthogy befenyítette a szolgáltatót, hogy vagy szerződést bontanak velük, vagy szolgáltassanak olcsóbban. Érti ezt valaki???? Nem a színvonalat emeljük basszus, jó nekünk a szar is, hogy a fele az utcán landol, és simán 🙂 napra pontosan “megjósolható”, mikor viszik el, csak kevesebbért tegyék… Megáll az ész és helyben jár! (Ja, príma téma egyébként… lehetne itt hosszasan elemezni tartalmilag és stilisztikailag ezeket a leveleket is… egyik mondat ellentmond a másiknak. Biztos komoly harcban, pályázati úton nyerte el az állását az is, aki a kommunikációért felel , csak szegényke nem ér rá dolgozni, mert akkor sose bírná elkölteni a zsíros fizetését. Pszt, legyünk már megértőbbek, nem kell mindig kérdezősködni (ld. nagymama sütije – tűzijáték) :-)))
Viszont, hogy őszinte legyek és igazságos, azért van egy kiszámítható dolog is, minthogy a főútvonalakon megbízhatóan mindig 7 és 8 között ürítik a kukákat… így aztán a reggeli csúcsban beiktat a városvezetés egy kellemesen megnyugtató, kukától kukáig tartó városnézést. Csak a hülye rohanó polgárok nem képesek rá, hogy békésen szemléljék az iszonyatos iramban fejlődő kertvárost reggelente, mert ezek semmit sem tudnak értékelni :-). (Pedig van mit nézegetni, mert manapság már kapacitáltak – naná, polgármesteri hírlevélben 🙂 – a fa- és bokorültetésre a házak előtt, arra, amit előzőleg közterületen pénzbüntetéssel (!!!) “jutalmaztak” :-)))
De ne legyek már ennyire igazságtalan, mégis van fejlődés szemétszállítóéknál is, mióta “Döbrögi uram” :)) befenyítette a szolgáltatót, hiszen kaptunk vonalkódos azonosító matricát, amit fel kéne tenni a kukára jan. 1-től, mert különben irgum-burgum, és nem viszik el… még ugyan nem láttam, hogy vonalkód-leolvasóval jártak volna, de eddig szerencsére elvitték. Felmerül ugye, hogy miért ne vitték volna el. Khm, mert nem raktam ki a matricát… Nem, nem azért, hogy “betartsak” a szolgáltatónak, nem állampolgári engedetlenségről van szó kérem, hanem arról, hogy a jéghideg kukára januárban nem bizti, hogy felragad a matrica… viszont vagyok olyan gusztustalanul finnyás, hogy valahogy nincs kedvem behozni a nappaliba a kukát, és megmelengetni, hogy hajlandó legyen nem ledobni a hipiszupi ragacsot :-). Persze megadták azt a lehetőséget is, hogy bárhova, jól látható helyre… na, de hova? Szereljem le a postaládát, hozzam be inkább azt melengetés céljából? Legyünk kreatívak… Másik lehetőség a házfal, de a matrica a kőporra az istennek sem ragad (nem ér visszakérdezni, nem próbáltam, tapasztalataim felhasználásával beláttam :-))), meg nehéz leolvasni a kerítéstől való akadályoztatás miatt :)))) – de mivel az egy jól látható hely (csak és kizárólag ennyi volt a kritérium, hogy jól látható helyen legyen elhelyezve :-)))… lehet, hogy oda kéne kiszögelni??? :D. Látom már, ahogy a kerítésen pilinckázva ádáz harcot vív a kukás ember leolvasóval a kezében, a kutyám fogaival a lábikrájában (hm, micsoda illatos préda :))), velőt rázó sikollyal az ajkán, hogy megtudhassa, kifizettem-e a méreg drága, és színvonalas szolgáltatást.
Hogy micsoda problémáim vannak, mi? :-))) Mondom én, hogy velem lehet a baj :-). Elmebaj…
Félévi bizonyítvány…
2010 január 23. | Szerző: Hanga
Elég vegyes érzelmeim vannak Marcipán első félévi bizonyítványának áttanulmányozása után…
Az osztályfőnök nagyon szimpatikus, annak ellenére, hogy imádja a kölköt, egyáltalán nem volt részrehajló, tökéletes “leírást” adott a gyerek képességeiről és munkájáról, csak egyetérteni tudok. Kiderül, hogy jó eszű, de trehány és összedobja az írásbeli feladatait, hogy nem mindig figyel, hogy barátságos, és jó ötletei vannak. Ellenben a tesitanár valószínűleg szegény Nemecsekkel összekeverhette… Tiszta ciki volt, mert azt bírtam mondani, mikor elolvastam a testnevelés értékelést, hogy “ez hülye”. Mire a gyerek, hogy “ki?”. Itt már kapcsoltam és mondtam, hogy ő, hogy amellett, hogy heti háromszor másfél órát jár edzésre, ezt hozza tesiből… :p Csóri. De nem tehetem meg vele, hogy lehülyézem a tanárt, meg a hülye tanárral sem… sajnos. De hogy lehet olyat aláhúzni, állóképessége és erőnléte kategóriában, hogy kis terhelést bír? :))))
Reggeltől estig ugrabugrál, mint egy szöcske :D, és heti 4,5 órát edz (ld. fentiek). Nem mellékesen az osztály tele van elhízott, bálna kislányokkal… de tényleg nagyon durván néznek ki. Kíváncsi lennék az ő értékelésükre… Idióta :-))).
Az akadémikusok titka :-)
2010 február 11. | Szerző: Hanga
Biztosan állíthatom, hogy játszanak. Hogy mit? Catan telepeseit, de szigorúan a junior verziót (milyen lehet a felnőtt?).
A jézuska “szívatott meg” ezzel az ajándékkal 🙂 Egész konkrétan én mint “jézuska” magamat :))) Ezt vettem a kölköknek karácsonyra. Hogy ez mekkora ötlet volt!! 🙂 Egyszer már próbáltam eltölteni negyedórát a játékszabály megfejtésével, de őszintén szólva feladtam… még jó, hogy el lehetett sunnyogni, mert sok játékot kaptak, s én a kis rutinos :), egyedül tanulmányoztam a leírást, majd gyorsan a társasjáték halom aljába visszadugtam… De bármilyen sok játékot kaptak is, tegnap bekövetkezett az, amitől azóta rettegtem, rámutattak, hogy azzal játszunk… Nem lehetett tovább halasztani a dolgokat.
Először is már a tartalomjegyzék is riasztó , vagy kétszáz “bindzsiből” áll a játék:). Ennél már csak Marcipán ütős kezdése volt riasztóbb: laza csuklómozdulattal feltépte a 60 figurát (tanyák, hajók) tartalmazó zacsit, amiből aztán a nappalit beterítve a szélrózsa minden irányába repültek… isteni volt előkeríteni a könyvespolcról, az asztal és a fotel alól…
Szép teljesítmény volt megfejteni is, hogy egyáltalán mi a játékcélja. Nehezítésként több kulcsfontosságú szabályt nem taglal a négy A/4-es oldalból álló szabályzat, valamint hemzseg a gépelési hibáktól (nesze Neked több ezres játék)… Egy mákom volt, hogy a 7 éves (akadémikus lesz??) rengeteg le nem írt dologra magától rájött, így elkezdhettünk játszani a szinte követhetetlenül bonyolult (junior??? ) játékkal. Félbemaradt, mert figuraszedéssel, szabály tanulmányozással egy óra volt mire egyáltalán el tudtuk kezdeni, aztán már készülődni kellett a lefekvéshez. Ma folytatjuk. Lehet, hogy nekem már csak a senior verzió való??? 😀 😀 😀 (Velem lehet a baj egyébként, mert ők alig várják a folytatást :)))
Oldal ajánlása emailben
X