Felengedés

2010 január 27. | Szerző: Hanga |

Mire 17 fokra esett a hő, a humorérzékem meg már mínuszba fordult, addigra végre megérkezett a felmentő sereg (egyszemélyes sereg :))). Mintegy fél óra alatt működőképessé vált a rendszer, s a kazán megkezdte ádáz küzdelmét a kinti zord hideggel. Azóta megállás nélkül megy. Mester telefonált reggel, hogy minden rendben van-e, de a rendszer olyan, hogy a drámák mindig akkor következnek be, ha leáll a kazán és lehűl a víz. Mondtam, hogy nem tudom igazából, mivel most tökéletesen üzemel, de -11 fokban nem merem elkövetni azt a hibát, hogy lekapcsolom és megvárom, míg lehűl, mert mire ide tud érni, megfagyunk, ez kihagynám :-). Szóval a remény hal meg utoljára… kicsit félve várom, mi lesz, ha egyszer eléri az áhított hőfokot és leáll…

Egyébként úgy átfagytam egy nap alatt, hogy nem bírok azóta sem kiengedni, folyton fázom. Alapvetően sem vagyok egy jegesmedve alkat, de ez már brrrrr. Na jó, az elmúlt napokban az alvást sem vittem túlzásba, de ez akkor sem a normális “üzemállapotom“.