Minden átírva…
2010 augusztus 23. | Szerző: Hanga
Nem mondhatom, hogy roppant szürke az élet a gyerekekkel…
Mai Hanga kétperces (bocsánat Örkénytől a ferdítésért)
Délután Kata barátnőm a szomszédból átugrott beszélgetni. A fia együtt játszott az enyémekkel. A nagyobbik gyermekem fogott egy méretes szöcskét. Természetesen egy kazal szemetet is, mert ilyen ugribugri fogásnál nincs válogatási lehetőség, jön vele fű, madártoll, ami éppen arra jár.
A zsákmánnyal futottak fel a teraszra.
Mi beszélgettünk, előttem az összecsukott notebook. Naná, hogy nem közölte, mi is van az összeszorított tenyerében. Egy mozdulattal rácsapta a számítógépemre a komplett szemétdombot és a termetes jószágot. Volt katarzis… én a notebook miatt, Kata a szöcske miatt pánikolt. :-). A hátul létvő két kölök is dobott egy hátast a teraszon, amikor elkezdett pattogni. Szomszéd kisfiú magára rántotta a bicajokat, a kicsi meg a használaton kívüli grillsütőt. Az éktelen robaj után már mindenki hamu- és porfelhőben visított tovább.
Ekkor kíváncsian megérkezett Vacak kutya, aki a farkával felborította a terasz sarkán a nyeles lapátot. Mivel ő ezt támadásként értékelte, vonyítva a bokor alá menekült. :D.
Szerepcserés “támadás” :-)
2010 április 21. | Szerző: Hanga
Történt
pedig vasárnap, hogy Á. elment lovagolni a kislányával. Én meg itthon voltam
egyedül.
Elég
remek programom volt, mivel napok óta nem találtam az Á-tól kapott
gyönyörűséges órámat… úgyhogy nekiálltam módszeresen felkutatni az összes
lehetséges, majd az összes elképzelhetetlen helyen… Ennek örömére rendet
raktam minden rendetlen fiókban – csuda hasznos voltam :-). Majd ismét
beigazolódott a tézisem, hogy igenis vannak tárgyak, melyek időnként “megbokrosodnak”,
fellázadnak és rajta hagyják a szívatót a gazdin… Miután minden lomos
fiókomban glédában álltak már a cumók, és felszámoltam az íróasztalom környékén
is a szemétdombot (itt égő fejű smiley helye), valamint csodálatosan kirámoltam
az összes dobozkámat a fürdőszobában… akkor az előzőleg cirka háromszázhúsz
alkalommal megtekintett, s elsődleges “óralelőhelyként”
nyilvántartott mosógép tetején a használt, de még tiszta ruhák alatt
flottul megtaláltam… Kajánul vigyorgott a kis piszok.
Fellélegeztem.
Jobban örültem neki, mint mikor kaptam :-). Majd gondoltam, az egyébként
esedékes takarítás közepén megejtem a hétvégi rituális közös kávézást Kata
barátnőmmel, ikerszomszédommal.
Átmentem
hát hozzá.
Előzőleg
mesélt róla, hogy egy ismerőstől kapott házi pálinkát, amit majd megkóstolunk
valamikor… Az ajánlatot nem igazán tartottam jó ötletnek, így nem is
jegyeztem, mint “programot” :-))), mivel abszolút nem bírom a
töményet. De olyan nagyon nem, hogy azt már Kata is tudja tapasztalatból.
Khm,
szép történet volt ama bizonyos másfél évvel ezelőtti közös
“töményezés” is. 🙂 Történt pedig, hogy hárman “lányok”
(volt asszonyok) egy verőfényes láthatásos hétvégén (szép kis családmodell
:-))) kirúgtunk a hámunkból. A délután mozizással indult, majd hazafelé
betértünk a boltba mindenféle erjedt italok vásárlását megejtendő, hogy utána
M. (aha, a rég emlegetett “hányós barátnő” :D) nagyfiának a bulijába
bevonuljunk a zsákmánnyal. Ezzel az egésszel semmi gond nem lett volna, ha nem
csúszott volna be a lányok javaslatára egy üveg Jager is, meg ha nem akarták
volna ádáz módon elinni előlünk az ifjak. Ez utóbbi miatt sürgető volt a
fogyasztás :)))). Jómagam évek óta csak sört iszom, mert attól tudom, hogy nem
lesz macskajaj, és balesettől 🙂 sem kell tartanom… Na ja. De itt sikerült
cirka két óra leforgása alatt bedobni (szó szerint) vagy két deci Jagert. Uh,
brrr, meg grrrr :D. A buliból Katához távoztunk, ahol is sikerült egy klassz
kis ABBA karaokee (így írják??) “sót” (tudom, ez meg show :D)
kanyarítani. Jó, hogy nem hívtak rendőrt az obégató “öregasszonyokra”
(átlag életkor 40) a szomszédok, mert jól meglepődtek volna :))). Ez az este
egy laza négykézlábas lépcsőmászás után emeleti hálószobácskámban ért véget
(jipi, simán hazataláltam a szomszédból :-))), csak másnap lepődtem meg rajta,
hogy blúzocskában, s teljes harci díszben (hosszú fülbevalóban, kb. nyakörvre
hajazó, félkilós nyakláncban) sikerült nyugovóra térnem 😀 😀 :D. Azóta is ezen
röhögünk…
No,
de vissza a pálinkához… :))))
Kata
mondta, hogy a kávé mellé igyunk egy kicsit a pálinkából, kóstoljuk meg. Naná,
miért ne. Megkóstoltuk. Nem vagyok rajongó (ld. fent), de finom volt. Utána
mondtam, hogy ajaj, de gáz, nekem ki kell mennem cigiért a szomszéd
italboltoshoz… akivel éppen előző nap tárgyaltuk ki a “csúnya
alkeszokat” :))). Mondtam Katának, hogy full gáz beesni hozzá az előző
beszélgetés után verőfényes vasárnap kora délután pálinkafelhőbe
burkolózva :D. Kata frappáns javaslata: “igyál még egyet, hogy bátrabb
legyél” :)))). Mondtam, hogy inkább adjon enni vmit, hátha akkor kevésbé
érződik (ja, így lehet szép lassan farkasmódra bemenni a gidákhoz… előbb a
mancsocska hegye, aztán szép lassan bent van az egész farkas 😀 Kérek egy
kávét, kapok egy pálinkát mellé, s akkor már kaját is, ha itt vagyok…
:D).
Átestem
a cigaretta vásárláson is, vissza hát Katához. Beszélgettünk tovább, ittunk még
egy kis kupicával (nagyon szolíd kis ibrik volt, tényleg :D). Aztán
beszélgettünk, beszélgettünk, még egy kávé, még egy kupica. Aztán ránéztem az órámra,
és mondtam, hogy bakker, 6 óra elmúlt, pasi szokott telefonálni, mikor elindul
haza, vagy legalább egy sms…. Nincs még sehol, én meg nehogy már otthon üljek
egyedül (lószar, takarítani kellett volna, nem ücsörögni… :D)… hát ittunk
még egyet. Aztán meg ha már, na még egyet. Majd roppant jókedvem lett, ami
persze még egy kupica után undorító rosszullétre váltott :))). Az anyja, sunyi
kis pálesz :D.
Végül
fél 9-kor mondtam, hogy gáz, de én befejezném a délutáni kávézást :-), mert
erőteljesen stabilabbnak érezném magam, ha közelebb helyezném a súlypontom a
flaszterhoz, úgyhogy most inkább tán távoznék… Előtte még megszabadultam a
délután kapott makaróni túlsúlyától (égő fej).
Jókat
viháncoltunk rajta, milyen vicces is ez a vasárnapi “bekávézási” rituálé…
én nagyokat röhögtem azon a cirka 14 m-en is, míg hazaértem. Egészen addig
tartott fergeteges jókedvem, míg meg nem láttam a kertben Á. autóját, akkor
lehervadt a mosolyom. Uh, de gáz így hazatérni :))).
Mint
tudjuk, ilyenkor valami frappáns megoldást kell találni. Nekem is sikerült egy
ősi módszerrel indítani: legjobb védekezés a támadás :D. Bejöttem, vihorásztam,
és jól lebaltáztam, hogy már hazajött úgy, hogy én nem is tudok róla. Közölte,
hogy délután fél 5 (!!!!) óta – azaz négy teljes órája!!! – itthon van… Upsz.
:))) Mire azért is megkapta a magáét, hogy erről nem értesített, és kvázi
miatta kellett berúgnom :))))), mert én már réges régen itthon ülnék, ha tudtam
volna…
Erre
ő végigmért, fetrengve röhögött (semmi részvét basszus :D), és mondta, hogy
“Szívem, mi ez a szerepcsere??? A hagyományok szerint a pasik
szoktak részegen hazajönni a kocsmából, és a nők leszúrják őket… Most mi
van?! Te hazajössz totál berúgva, és még ráadásul Te hőzöngsz, hogy én már
színjózanon itthon vagyok órák óta? 😀 😀 :D”
Khm.
Gyorsan elsöpörtem lezuhanyozni és aludni :-))))).
Utójáték:
Kata
reggel “pálinkás jó reggelt” szöveggel köszöntött skype-on :-).
Mondtam, hogy basszus. Majd meg eszembe jutott, hogy milyen gáz, a kisfia csak
azt látta, hogy viháncolunk, majd én elmentem “ordítani” a
mellékesbe, és a gyerektől való külön köszönés nélkül távoztam 😀
(Nagyban hozzájárultam a gyerek való életre neveléséhez :p)
Mire
Katám, hogy az a legkevesebb, de ígértem neki pizzás csigát… amit nem
csináltam meg, mert “elkávéztuk” az időt.
Javasoltam egy ésszerű magyarázatot. Meg kell mondani szegény kölöknek, hogy
voltaképp mostanában annyira szarul főzöl, hogy én is gyomorrontást kaptam a
makarónidtól, ettől akartad megkímélni :)))).
Pasik “randiznak” :-))))
2010 április 7. | Szerző: Hanga
Tegnap Á. éjszakára tervezte az indulását, hogy megnézhesse még előtte a Barselona-Arsenal BL mérkőzést.
Azonban indulás előtt találkoznia kellett a főnökével. Megbeszélték, hogy összefutnak a helyi nagyáruház parkolójában. Z. telefonált is, hogy negyedóra múlva ott. Az én rettentő pontos pasim (tényleg az, ha határt lép hív, és percre pontosan megmondja, mikor ér haza, szintúgy ha bárhonnét elindul, imádom, ez annyira jó :D) ugyan mérgelődve, de felállt az első félidőben azzal, hogy rohan majd vissza. Akkor 1:1 volt az állás, és láthatóan jó meccsnek ígérkezett.
Negyedóra múlva telefonált, hogy agyrém, ember sehol… (nem jó előjel, hogy az üzlettársa egyszer röhögve mesélte, hogy hét év alatt kb. fél évet várt már Z-re itt-ott :D). Már jó húsz percet beszélgettünk, éppen tájékoztattam róla, hogy még két gólt lőtt Messi :-). Eljött a félidő, akkor már őrjöngött, hogy most van elege, ez nem igaz, hogy egy ilyen mérkőzést, amit ráadásul simán megnézhetett volna a félidőig, egy rohadt parkolóban ül végig :D. Megkérdeztem, mi lenne, ha érdeklődne aggódva a főnöke hogyan léte felől… Másik telefonon párhuzamosan hívja, hallom a beszélgetést.
Kiderül, az is ott ül vagy fél órája, kb. 50 m-re a benzinkútnál az autójában, és várja Á-t. 🙂
Lehet, hogy mi nők túlzásba esünk és sírba kergetjük szegény pasikat a folyamatos kommunikálásunkkal, de ez meg röhejes, hogy a hülye hímek ott ülnek egymástól egy kőhajításnyira, nyilván mindketten tűkön… és persze a hülye mobiljaikon… ahelyett, hogy hívnák rajta egymást. 😀
Hogyan vigyük “potya” buliba a gyereket?
2010 március 22. | Szerző: Hanga
Pénteken Kata barátnőmmel iszogattam, s mesélt egy eszméletlen jó sztorit… Mostanában divatba jött, hogy játszóházban, McDo’-ban tartják a gyerekek szülinapi buliját.
A barátnője kislánya is hivatalos volt egy McDonald’s-os zsúrba. Aki volt már ilyenben, ismeri, milyen elköszönés van a gyerek részéről, mikor megérkezik… kb. fél másodpercen belül elvegyül a többi lurkó között. Dorina is így tett. Anyukája egy darabig nézelődött, de mivel nem talált egyetlen ismerős szülőt sem, elköszönt és távozott. A buli végére visszament a gyerekért. Akkor kezdett gyanús lenni, hogy sem a gyerekek, sem a szülők közül nem igazán ismer senkit.
Kiderült, hogy elnézte az időpontot, az ő bulijuk másnap ugyanott… azaz egy ismeretlen – de szerencsére azonos korú és szintén kislány – buliján volt a gyerek. 🙂 Legalább az ajándék stimmelt 🙂
A potya buli után így elrohantak egy hiper-szuperbe másik ajándékot venni, hogy a másnap ugyanott lévő buliba legyen mit vinni :D.
Hol vannak a jóérzésű emberek???
2010 március 18. | Szerző: Hanga
Úgy fest, hogy az emberek olyan szinten elidegenedtek egymástól, és olyan szinten érzéketlenek, hogy döbbenetes.
A gyerekeink (legkisebbem) harmadik éve járnak egy csoportba, így nagyságrendileg két és fél éve ismerjük egymást a szülőtársakkal, hiszen jártunk már néhány szülőin, voltunk kétszer egy-egy napos közös csoportkiránduláson. Sikerült nagyjából felmérni, hogy egy abszolút normális szülőcsapatról van szó. Persze van néhány szülő, aki közlékenyebb, akikkel saját gyerekük, vagy mások buliján többször találkoztunk, beszélgettünk. I. az egyik anyuka, akivel valahogy megvolt a hullámhossz, aranyos, mosolygós, kedves, s egyszer volt szerencsénk egy komplett délelőttöt együtt végig “szórakozni” a fülészeti rendelésre várva, azóta ha találkozunk, mindig váltunk egy-két mondatot.
Ma jöttem ki az oviból. I. befelé igyekezett. Fura volt, hogy ahogy elment mellettem és motyogva köszönt, lehajtott fejjel ment, és olyan fura volt a járása. Utánanéztem. Az egyik csoportbeli kisfiú anyukája jött mögöttem, elképedve nézett I. után, akin akkor már láttam, hogy dülöngélt. Kérdeztem, hogy “be van rúgva?” Mire anyuka döbbenten, hogy “igen”. Annyit tudtam neki odanyögni, hogy “akkor megyek utána,valami nagy gáz lehet, mert ez egy tök normális csaj egyébként”.
Amin kibuktam, irtóra nem I. részegsége volt… Oké, hogy a többi szülő más csoportokból, akik maximum látásból ismerik, elképedve bámultak, hiszen nem igazán jellemző ebben az oviban, hogy szülők így jelenjenek meg… I. ekkor már kb. faltól-falig közlekedett az ovi folyosón… de hogy saját csoportunkból a szülők megbotránkozva egymásra néztek, és pletykáltak röhögtek, azon kiborultam.
Utánamentem, kérdeztem, hogy gyalog van-e. Igen (ja, egyébként az év legtöbb napján bicajjal járnak cirka 2 km-ről oviba…). Javasoltam, hogy üljön le az öltözőben, előkerítem a gyerkőcét, és hazaviszem őket. Szegény, mondta, hogy úgy szégyelli magát. Megnyugtattam, hogy sejtem, hogy oka van annak, hogy így fest, nincs semmi baj. Miközben öltöztettük a kisfiát, egyszer csak megölelt, elsírta magát, és mondta, hogy a bőrgyógyászaton – egyelőre még csak “szemre” – közölték vele az egyik foltra, hogy minden bizonnyal rosszindulatú…
Próbáltam szegénybe valahogy lelket önteni, mondtam, hogy nyugi, ez még nem a diagnózis, és majd ha az megvan, még akkor sem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, s nem adják ezt olyan könnyen… de szörnyű volt. Sz@r volt belegondolni, milyen lehet a lelki világa, miközben éppen válófélben, és egyedül neveli a kisfiát, valamint a szembesülés azzal, hogy tök mindegy, emberek hogy ismernek Téged éveken át, ha egyszer szétcsúszva, “szégyenletes” állapotban meglátnak, vége. Leírtad magad. Véged. Nincs, nem is lehet mentséged. Nekik meg eszükbe sem jut a fene nagy ítélkezés közben, hogy esetleg valami emberi hozzáállásra, segítségre lenne szükséged, hogy talán egyszer valamiért velük is előfordulhat ez, hogy szétesnek...
Telefonszámomat hátrahagyva elmenekültem a hálás köszöngetés elől, mikor kiraktam őket a ház előtt. Remélem, minden rendben lesz velük.
“Megszerelve” :-)
2010 március 4. | Szerző: Hanga
A tízmilliószoros napról itt lehet olvasni:
http://www.kryon.shp.hu/hpc/web.php?a=kryon&o=10_millioszoros__napok_2010_ben_XhwB
A kezelés során oldottunk két régi emléket, izomtesztek alapján kaptam Bach-virágterápiát. Fény derült rá, hogy én sok megnyilvánulást kvázi harcként fogok fel… elgondolkodtam rajta, tényleg teljesen igaz, és agyalágyult is…
Elengedtük a fájdalmas blokkokat okozó történéseket, kaptam mindenféle házi feladatot 🙂 és jól vagyok.
Az eredmény? Kiegyensúlyozott vagyok, teljesen másképp látok dolgokat, és nem stresszelek, így Á-val is normális a viszony. Nem veszekedtünk azóta egyáltalán, sőőőőt, szuper volt az együtt töltött további két nap, és amit már régen nem éreztem: rettentően hiányzik. 🙂
Ha valaki azt mondja, hogy ennyire másképp állhat a dolgokhoz a másik attól, hogy Te változol, kinevetem. Nyilván másképp viselkedik, ha nem ugrik az ember mindenre, és nem vesz mindent személyes sértésnek, de nem gondoltam, hogy kölcsönösen ennyire változhatunk.
Most egyszerűen ha feszült, tudom, hogy nem miattam van, hanem a munkája miatt, s ennek megfelelően humorral kezelem, vagy bárhogy máshogy, de anélkül, hogy ez különösebb előzetes fejtörést okozna. Nincs bennem utána feszültség, mert nem lenyelem, hanem “megoldom” a magam mondján, nem túllépek, hanem reagálok, de nem harcolok. Nyugis vagyok. És nagyon jó. Eddig MagneB6-ot szedtem, hogy ne kapjon el folyton a harctéri idegbaj, azóta eszembe se jut bevenni :-))).
Megpróbálom majd a linkgalériába is betenni (egyelőre nem megy, szívesen fogadnék vmi útbaigazítást), ez Anikó barátnőm elérhetősége, szívből tudom ajánlani mindenkinek:
http://www.kinez.eoldal.hu/
Buli :-)
2010 február 27. | Szerző: Hanga
Az történt, hogy itt kellett volna ülnöm facéran, egyedül egész hétvégén… és valahogy semmi, de semmi kedvem nem volt hozzá. Szeretek egyedül lenni – bár nem vagyok antiszociális, mint Szami :-))) (ez nem is igaz, csak “festi” magát :))) – de elég sokat vagyok egyedül egyébként is, kimozdulni meg nem igazán szoktam mostanában.
Anikó barátnőm hívott, hogy menjek át hozzájuk. Menetközben kiderült, hogy ő is facér lesz. Itt a nagy alkalom, hogy vagy csináljunk egy bulit, vagy vessük be magunkat az éjszakába, mondta :p
Gyerekeimet kora délután vitte el az apukájuk, miután laza két órában megtárgyaltuk az életünket, kölkeinket. Szeretem, hogy ennyire normálisan váltunk el, és még mindig működik a kapcsolat kommunikációs része, és maradt egy jó barátom a személyében, akire bármikor számíthatok, ha segítségre, tanácsra van szükségem. Szeretjük egymást, csak már nem “úgy”.
Miután elment, beszéltünk Anikóval, aki mondta, hogy végül buli lesz, mert sikerült eladnia a gyerkőcöket is, meghívott sok rég látott közös ismerőst, s bónuszként még két olasz barátja is megérkezik, akik bejelentkeztek hétvégére :-). Atyaég, milyen színes lesz az életem ahhoz képest, hogy itt “sopánkodtam”, mindjárt egy nagyszabású “nemzetközi buliban” 😀 találom magam. Már csak oda kéne találnom, az elmúlt két évben mindig “házon kívül” futottunk össze. 🙂 De remek itinert készítettem, remélem, nem fogok összevissza keringeni, mint ama gólyafos a levegőben :D.
Megtaláltam végre az egyik kedvencem, belinkelem, ha sikerül( csak G-nek a kedvéért, hogy lássa, már ha halványan is, de látom a fényt az alagút végén… csak tudnám, miért dudál :)))
Hétvégi gyorsjelentés
2010 február 16. | Szerző: Hanga
Á. egy váratlan fordulattal szombat helyett már pénteken hazaért. Ezt persze csak a határról jelentette… mondtam, oké, holnap akartam takarítani, meleg kaja meg nincs, így jár, aki meg akar lepni… (még jó, hogy nincs, ezért “Gézát” nem kellett “eltávolítani” gyorsan…) Apám szokta bölcsen azt mondani, hogy ne akarj meglepetést szerezni, mert még meglepődsz… :)))
A végén pizzát rendelt.
Mivel volt egy kis mosolyszünet hét közben, amit a gyerekek mellett sem lehetett megtárgyalni pénteken, így teljesen begőzöltem, mikor bejelentette, hogy hétvégén – mikor végre egy hónap után ex elviszi a gyerekeimet – ő nem lesz, mert szintén gyerekezik (minden hétvégén találkoznak, mielőtt vki szemét perszónának kiáltana ki :)). Persze ,nem tudta, hogy én szabad leszek, mert csak következő hétvégén lett volna aktuális, én meg – mivel nem beszélgettünk hét közben – nyilván nem mondtam, hogy mi lesz.
Végül mégis együtt töltöttük a szombatot, mert a kislánynak nem volt kedve apázni. Elvitt egy elegáns kínai étterembe. Hihetetlenül finomat ettünk. Utána szétnéztünk a Mammutban. Kinézett egy huszonezer forintos cipőt, ami totál felemás volt színre… az egyik világos, míg a másik sötét barna. Megkérdezte az eladót, van-e belőle egyforma, mire az húzta a száját (!!!) és közölte, valószínűleg kint volt a kirakatban, és “fényt kapott” :)))). ÉS??? Mondta neki Á., hogy semmi gond, ne erőltesse meg magát, van itt még néhány cipőbolt, nem akart ő kellemetlenséget a “kukacoskodásával”. Megáll az ész!!!!! Munkanélküliség van, miközben ilyen eladók egy puccos plázában dolgozhatnak?!
Este lementünk a Blues kocsmába a Krúdy utcába, ahol Szabó Tamásék zenéltek. Lent volt az egész társaság… Klassz hangulat volt, iszogattunk, irtó jót vacsiztunk, dumáltunk.
Vasárnap elment Orsival lovagolni, én meg kinyaltam a házat. Mivel ex vitte hétfőn reggel a gyerekeket oviba, suliba, így a vasárnap este is nyugisan telt.
Tele vagyok ambivalens érzésekkel… talán egyszer szembe merek nézni velük. Nem tudom, most kiírni magamból, csak azt tudom, hogy nem jó, hogy fáj…
Hozom a formám
2010 augusztus 26. | Szerző: Hanga
Az elmúlt napjaim konkrétan agyamentek voltak. Hetek óta küzdök a vízzel. Az ember azt gondolná, ha nem ártéri házat vesz, sok gondja nem lehet a vízzel. Na de mégis :).
Az előd először is nagyon gondosan járhatott el, mikor az emésztő készült, valószínűleg alaposan kiüthette az oldalát, vagy nem tudom, minden esetre úgy fest, mintha a környék összes talajvizét én gyűjteném be, mert már úgy jár hozzánk a szippantós, mint máshoz a postás. S akkor ez még csak az egyik vizes probléma, mert ezen felül meg az állandó projekt újabban a dugulás-elhárítás. Múlt héten már kénytelen voltam szakképzett segítséget is igénybe venni a mosogató lefolyójának kipucolásához a ház alatt, ezen a héten meg a változatosság kedvéért a wc-vel közös lefolyó részben volt fennakadás. Ezt már sikerült önerőből megoldani, de kihullott a hajam, mire sikerült.
Nektek is vannak napok, mikor jobb lenne, ha ki se kelnétek az ágyból? A mai napom sikerült ilyen flottul. Néha azt gondolom, hogy el kéne mennem valami gegparádé tanácsadónak. Megosztanám életem egy-egy részletét (pl. ld. előző bejegyzésem), garantáltan sikert sikerre halmozna :).
Ma elmentem az iskolába a gyerek tankönyveiért. Azt most nem elemezném, hány hátizsák pénzbe kerül az ingyenes oktatásban való részvétel így iskolaév kezdetén…
Jöttem kifelé, fel a lépcsőn, és megbotlottam. Sikerült nem kiterülnöm, mint a gyalogbékának, már ez is meglepett :), meg kell, hogy mondjam, talán az lehetett az ok, hogy viszonylag kicsi volt a nézősereg :D… De ahogy a hasalást megakadályozandó előrehajoltam, a fejem tetején lévő napszemüvegem elszállt, s lazán a hátam kellős közepén landolt. Isteni! El tudodjátok képzelni a jelenetet? Felsőtest derékszögben, egyik kézben könyvekkel teli szatyor, másikkal próbálom lehorgászni a hátamról a szemüveget, hogy nehogy leessen. 😀 Kibírtam valahogy hangos röhögés nélkül, de azon elmélkedtem, hogy nem hiszem el, ilyen baromságok csak velem történnek?!
Ezek után hazajöttem ebédet csinálni a népemnek. A főzés befejeztével lenyomtam a halogénlámpát, ami a mosogató felett van a szekrény alján. Aha, csak vmiért lekéredzkedett róla előzőleg a búra… s én egy laza mozdulattal belenyúltam az izzóba. Nagyságrendileg három mp alatt szénné égett a mutatóujjam begye… ÁÁÁÁÁ! Ezt nem hittem volna, hogy ennyire durva! Van egy nagyon remek homeopátiás bogyó égésre, amit “eszegetni” is lehet, meg vízben feloldva helyileg is használható. Kb. ott jártam, ha kell, egy szemet még a fülembe is dugok, majd meghaltam, úgy fájt. Két órán keresztül áztattam, mert ha kivettem a vízből, nem bírtam megmaradni, vonyítani tudtam volna, de szerencsére ez a homeobogyesz (hogy külsőleg, vagy belsőleg volt ilyen fergeteges, nem tudom) helyrehozta.
Most csak ülök, és elmélkedem, milyen, garantáltan nem életveszélyes tevékenységeket merjek űzni ma a háztartásomban :).
Oldal ajánlása emailben
X