Hozom a formám
2010 augusztus 26. | Szerző: Hanga |
Az elmúlt napjaim konkrétan agyamentek voltak. Hetek óta küzdök a vízzel. Az ember azt gondolná, ha nem ártéri házat vesz, sok gondja nem lehet a vízzel. Na de mégis :).
Az előd először is nagyon gondosan járhatott el, mikor az emésztő készült, valószínűleg alaposan kiüthette az oldalát, vagy nem tudom, minden esetre úgy fest, mintha a környék összes talajvizét én gyűjteném be, mert már úgy jár hozzánk a szippantós, mint máshoz a postás. S akkor ez még csak az egyik vizes probléma, mert ezen felül meg az állandó projekt újabban a dugulás-elhárítás. Múlt héten már kénytelen voltam szakképzett segítséget is igénybe venni a mosogató lefolyójának kipucolásához a ház alatt, ezen a héten meg a változatosság kedvéért a wc-vel közös lefolyó részben volt fennakadás. Ezt már sikerült önerőből megoldani, de kihullott a hajam, mire sikerült.
Nektek is vannak napok, mikor jobb lenne, ha ki se kelnétek az ágyból? A mai napom sikerült ilyen flottul. Néha azt gondolom, hogy el kéne mennem valami gegparádé tanácsadónak. Megosztanám életem egy-egy részletét (pl. ld. előző bejegyzésem), garantáltan sikert sikerre halmozna :).
Ma elmentem az iskolába a gyerek tankönyveiért. Azt most nem elemezném, hány hátizsák pénzbe kerül az ingyenes oktatásban való részvétel így iskolaév kezdetén…
Jöttem kifelé, fel a lépcsőn, és megbotlottam. Sikerült nem kiterülnöm, mint a gyalogbékának, már ez is meglepett :), meg kell, hogy mondjam, talán az lehetett az ok, hogy viszonylag kicsi volt a nézősereg :D… De ahogy a hasalást megakadályozandó előrehajoltam, a fejem tetején lévő napszemüvegem elszállt, s lazán a hátam kellős közepén landolt. Isteni! El tudodjátok képzelni a jelenetet? Felsőtest derékszögben, egyik kézben könyvekkel teli szatyor, másikkal próbálom lehorgászni a hátamról a szemüveget, hogy nehogy leessen. 😀 Kibírtam valahogy hangos röhögés nélkül, de azon elmélkedtem, hogy nem hiszem el, ilyen baromságok csak velem történnek?!
Ezek után hazajöttem ebédet csinálni a népemnek. A főzés befejeztével lenyomtam a halogénlámpát, ami a mosogató felett van a szekrény alján. Aha, csak vmiért lekéredzkedett róla előzőleg a búra… s én egy laza mozdulattal belenyúltam az izzóba. Nagyságrendileg három mp alatt szénné égett a mutatóujjam begye… ÁÁÁÁÁ! Ezt nem hittem volna, hogy ennyire durva! Van egy nagyon remek homeopátiás bogyó égésre, amit “eszegetni” is lehet, meg vízben feloldva helyileg is használható. Kb. ott jártam, ha kell, egy szemet még a fülembe is dugok, majd meghaltam, úgy fájt. Két órán keresztül áztattam, mert ha kivettem a vízből, nem bírtam megmaradni, vonyítani tudtam volna, de szerencsére ez a homeobogyesz (hogy külsőleg, vagy belsőleg volt ilyen fergeteges, nem tudom) helyrehozta.
Most csak ülök, és elmélkedem, milyen, garantáltan nem életveszélyes tevékenységeket merjek űzni ma a háztartásomban :).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Leginkább csak üldögélj itt a gép előtt, és írj 🙂 Ó, ha tudnád, hány napom végződik azzal a sóhajjal, hogy jobb lett volna ha fel sem kelek! 🙂 Egyébként meg ez a blog – meg a többi – azért van, hogy megoszd gondod-bajod, s ezáltal kisebb legyen a súly a válladon. MI pedig azért vagyunk, hogy okosakat mondjuk vagy felvidítsunk vagy egyszerűen azért, hogy érezd, nem vagy egyedül! Tehát írd ki magadból.
Drága n.t.g.!
Megint csak megköszönni tudom ezt a hihetetlen kedves hozzászólást. Szembe kellene néznem persze mindazzal, amit nem akartam látni, csak vannak dolgok, amiket még mindig nem értek… pl. azt sem, hogy miért nem tudom igazán, végleg “elengedni”, miért tart fogva. Hogy mit kellett megtanulnom, azzal már tisztában vagyok, mert meggyőződésem, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van.
A franc, hogy itt minden egyre bénább lesz… a blogbejegyzés elküldésétől már most a hozzászólásig. Vagy én vakultam meg, vagy nem tudom, de alig látom (igen, állítottam a fényerőn :))), hogy mit írok. Szép napot, ölelés, és köszi még egyszer!