Minden átírva…
2010 augusztus 23. | Szerző: Hanga |
Nem mondhatom, hogy roppant szürke az élet a gyerekekkel…
Mai Hanga kétperces (bocsánat Örkénytől a ferdítésért)
Délután Kata barátnőm a szomszédból átugrott beszélgetni. A fia együtt játszott az enyémekkel. A nagyobbik gyermekem fogott egy méretes szöcskét. Természetesen egy kazal szemetet is, mert ilyen ugribugri fogásnál nincs válogatási lehetőség, jön vele fű, madártoll, ami éppen arra jár.
A zsákmánnyal futottak fel a teraszra.
Mi beszélgettünk, előttem az összecsukott notebook. Naná, hogy nem közölte, mi is van az összeszorított tenyerében. Egy mozdulattal rácsapta a számítógépemre a komplett szemétdombot és a termetes jószágot. Volt katarzis… én a notebook miatt, Kata a szöcske miatt pánikolt. :-). A hátul létvő két kölök is dobott egy hátast a teraszon, amikor elkezdett pattogni. Szomszéd kisfiú magára rántotta a bicajokat, a kicsi meg a használaton kívüli grillsütőt. Az éktelen robaj után már mindenki hamu- és porfelhőben visított tovább.
Ekkor kíváncsian megérkezett Vacak kutya, aki a farkával felborította a terasz sarkán a nyeles lapátot. Mivel ő ezt támadásként értékelte, vonyítva a bokor alá menekült. :D.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
:)))))))))))))) elképzeltelek benneteket, ahogy mindenki ordít, sikít, ugat… mit szóltak ehhez a szomszédok??? 😀
Most adtuk vissza nekik, hogy napok óta minden este itt hagyják a kutyájukat bezárva (kenel a közös kerítésre telepítve), és csóri egész éjjel vonyít nekünk… 🙂
Nahát-nahát! Annyira örülök, hogy végre írtál (mondjuk nem sokat), mert az nem ér, hogy Szami mindent tud rólad, én meg (aki hűséges olvasód voltam-vagyok-leszek) semmit sem. 🙂
Szia n.t.g!
Nagyon örülök Neked :-), köszönöm a kedvességed, a továbbiakban igyekszem megosztani az életem, csak valahogy elment a kedvem a blogolástól, mikor a hercegem kezdett megint békává visszavedleni :). Persze, ennyire nem volt vicces, én tényleg vele képzeltem el :(. De majd egyszer talán azt a történetet is képes leszek megosztani…